Van egy sötétkék színű, nagyon szép, kemény kötésű füzetem. Ezüstös non-figuratív vonalak díszítik. Ebben bújnak meg az én dédelgetett receptjeim, amiket akkor kezdtem gyűjteni, amikor elköltöztem otthonról,a kollégiumi években. A leg(első apró kis titok volt ez a recept. Amerikai ismerőstől kapott csokis keksz, amit ma tovább gondoltam Lecsökkentettem a csoki mennyiséget a felére és diót tettem helyette. Mennyei!!! A variációk tárháza végtelen. Engedjük bátran szabadjára a képzeletünket!
Hozzávalók: (25-26 diónyi darabhoz)
25 dkg liszt (én 10 dkg finom és 15 dkg tk tönköly lisztet használtam)
20 dkg vaj
10 dkg cukor (esetemben most nádcukor)
2 tojás sárgája
10 dkg durvára vágott étcsoki
10 dkg durvára vágott dió
Fél csomag sütőpor
4 ek. víz
csipet só
Előmelegítjük a sütőt közepes lángra vagy 180 fokra.
A vajat a liszttel elmorzsoljuk, a diót, csokit feldaraboljuk, majd a vajas liszthez adjuk a maradék hozzávalót.
A diót, csokit is beleszórjuk, majd könnyed mozdulatokkal ragacsos tésztát gyúrunk belőle. Kicsit tapad a kezünkhöz, úgy jó.
Sütőpapírral bélelünk egy tepsit vagy sütőlemezt, amire kb diónyi halmokat halmozunk egymáshoz nem túl közel. Én most megformáztam golyó formájúra, de sokszor csak fogok egy kiskanalat kiszedek egy nagy darabot a tésztából és a sütőpapírra dobom. Nem a külső most a lényeg.
Ha tele van a tepsi betesszük a sütőbe,majd gyakori tekintgetés mellett kb 10 perc alatt készre sütjük. Onnan látni, hogy kész van, hogy a teteje a halmoknak már nem csillog, nem mázas,hanem kicsit száraz, illetve korbe a széle halványan barnul. Akkor kivehetjük. Ilyenkor nagyon puha még,könnyen törik. Ha kihűlt, akkor lesz igazán kekszes, és jól záródó dobozban akár egy hétig eltartható (bár erősen kétlem, hogy marad addig belőle:)
Jó étvágyat!